Kerékgyártó Dénes: Két világ között 01.
Két világ között 01.

MESÉLŐ:
A szellőleány megpihent
Néma Hegy lábához érve.
Eddig még sosem tett ilyet,
Csak cseppnyi életét élte.

A Titkos Völgynek rejtekét
Még nem hagyhatta volna el,
Ám,ha egy érzés szárnyra kélt,
Akkor hát bizony szállni kell.

A Néma Hegynek bánata
A völgyben is átölelte.
De nem búsulna már soha,
Ha szívébe mosolyt csenne.

Magában így elmélkedett,
Egy vén tölgyfa ágán ülve,
S gondolattal mi mást tehet,
Mint fonalat, továbbszőtte.

SÓHAJKA:
Hatalmas nagy szíve lehet,
Hisz a hegyek óriások.
Örömében biztos nevet,
Ha feje búbjára szállok.

MESÉLŐ:
Csepp ajkán kedves mosollyal
Mogorva hegyet szemlélte,
Édesanyja mint a sóhaj,
Huss, odasuhant melléje.

DÉLISZÉL:
Égbe szállnál, vár sok felhő,
De az a perc még nem jött el.

SÓHAJKA:
Régen voltam béby szellő.
Babusgatnod már nem kell.

Felrepülni vágyok végre,
Madarak nyomába érni.
De a völgyben éldegélve,
Te szoktál erről mesélni.

DÉLISZÉL:
Idővel erősebb leszel,
És majd együtt szállhatunk.
Itt van már ez egész közel,
Lesz még temérdek szép napunk.

SÓHAJKA:
Ó, ezek Sóhajka lelkét
Símogató kedves szavak ,
De a Néma Hegy vén testét,
Áztatja egyre könnypatak.

Hol lehet az édesanyja,
És magára miért hagyta?

MESÉLŐ:
Az álmából felriadva,
A választ már nem kutatta.

Tán köddé vált a szellőlány?
Előbb oly közelről látta.
Ám aztán már ez nem talány,
Kedves érintésnek hála.

KATALIN
Ébresztő te kis hétalvó,
Hasadat süti már a Nap.

MESÉLŐ
Mindössze ennyi volt a szó,
Mivel „jó reggelt” puszit kap.

Persze még egy kicsit morci,
Az ébrenlét neki éjjel,
De most már hajlandó szólni,
Haragra szívében nem lel.

ANGÉLA:
Ébresztettél azon-nyomban...
Várhattál volna pár percet.
Láthatok az álmaimban,
Itt meg sötét pötty az élet.

MESÉLŐ:
Világtalan volt a gyermek,
Így csak szívével érezte,
Egyre-másra könnyek szöktek,
Édesanyjának szemébe.

ANGÉLA:
De gond ezzel nincs egy szál se,
Folytatódik este álmom.
Tudom nem hunyhat ki fénye,
Mivel én már nagyon várom.

MESÉLŐ:
Ó azok a cseppnyi könnyek,
Gördültek az arcon szépen lassan,
A lélekből jól kiszöktek,
És egy sóhaj velük tartott halkan.

A pillanat hiába fürge,
Mégis lehet lágyan ringó csónak,
A gyermekét átölelte,
Mert most éppen híján volt a szónak.
6175
Ready - 2020. január 18. 12:52:07

Köszönöm, örülök, hogy tetszett, hamarosan folytatódik...

6542
ritatothne - 2020. január 10. 14:06:19

Érzékeny, szép gondolatok különleges formába öltve. Tetszéssel olvastam.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.