Péter Tímea: Eső után...
Eső után...

Tegnap is esett, ma is…
Ázik a kicsi, a nagy is.
Lucskos a hinta, a járda,
Bárki legyen, bőrig ázna.
Vacog a rét, az erdő,
Szüntelen csepeg a felhő.
Ház falán gurul száz könnycsepp,
Hegy és domb esőtől görnyed.
Fán varjú vacogva károg,
Unottan ismétli: "Fázok!"
Szürke a falu, a város,
Ember és állat is álmos.
Rosszkedvűn lépnek a sárba,
Víz csorog be a csizmákba.
Borong és köd ül a tájra,
Minden test kabátra vágyna.
Sóhajtva nézel az égre:
"Adj nekünk napsütést végre!"

Vedd észre messze a tájban.
Két csizma toccsan a sárban,
Kis kézben napszínű ernyő,
Fölötte oszlik a felhő!
5396
Kitti - 2020. január 16. 14:07:35

Kedves Tímea! Remek ez a kis vers! Én is csak azt emelném ki, amit az előttem szóló, így hát nem teszem, de nagyon tetszik az egész vers!Rose

6610
ttomsics - 2020. január 16. 13:47:12

Köszönöm a hozzászólást! Örömmel olvastam! Minden jót kívánok!
P.T.

6783
jm - 2020. január 14. 17:28:20

nagyon szép kiemelném a köv részi:

"Ház falán gurul száz könnycsepp,
Hegy és domb esőtől görnyed.
Fán varjú vacogva károg,
Unottan ismétli: "Fázok!""
különösen szép rész és vele a többi is nagyon jó

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.