Szaip Istvanne: Csacsibánat
Csacsibánat

Árokparton csacsi legel
Nagy bánatát így mondja el:
Iá, iá, de szenvedek
Amiért a fejem üres.

Eszem volna, megérteném
Száraz kórót mért rágok én.
Itt a zöld fű, nem szeretem,
Szamártövis a kenyerem.

Ó, te kedves kicsi csacsi
Sose bánkódj, hogy eszed nincs.
Akinek van, nem használja
Hogyha igen, hamar bánja.

Rágjál tövist, ha szereted
Tőled senki nem veszi el.
Akinek étke a kenyér
Megszenvedi annak ízét.

Neked mondom, ne sajnáld azt,
Hogy nem ember, csak szamár vagy,
Hisz az ember két lábon jár,
Esze is van, és ez talány,
Mért lesz néha ő is szamár.
6452
Szaipne Kiss Maria - 2020. január 11. 19:35:37

Drága Évike! Köszönöm elismerő szavaidat. Sajnos egyre
rosszabbakat írok, megfigyeltem ha az ősrégiekből teszek föl,
azok nyernek el nagyobb tetszést. Ez is nagyon régi.Heart Ölellek és szép estét,
jó éjt kívánok.

3654
deva - 2020. január 11. 15:41:40

Marikám! megleptél a témáddal, soraiddal. Egyre jobb verseket írsz és ez milyen humorosan tálalva?! Nagy szívvel gratulálok. ÉvaHeartRose

6452
Szaipne Kiss Maria - 2020. január 10. 18:42:16

Köszönöm kedves Klárika: Elügyetlenkedtem, kétszer tettem föl.
Kértem az egyik törlését, de még nem történt meg.
ÖleléHeartsem: Mária

6081
varonklari - 2020. január 10. 05:43:46

Kedves Mária! Valóban óriási nagy talány az emberi értelem!!
Élmény volt olvasni soraidat, nagyon tetszett, gratulálok szeretettel:KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.