Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Adamecz László: Csak azoknak üzenek
Csak azoknak üzenek

Bocsátsatok meg régi betűvetők,
gondolatom sincs titeket utánozni.
Reményem, de igényem sincs lírázni,
elragadott a vágy sorokba üzenni.
Gyönyörűségben Istent, hazát áldani,
szerelmet, kalandot víg kedéllyel írni,
erre nem nyílik bennem a gondolat,
vagyok a földhözragadt ember öreg fia.
Szárnyalni nincs bátorságom, bevallom,
az élet hozzám sodort sok szomorúságot,
s megvetettem lábam a remény világában,
vigaszod lehetek, sőt bátorítód mostanában.
Csak azért üzenek, mert félsz bízni, hinni,
reménytelenül, kétségben tudsz sírni.
Milyen jövőt keresel, szánsz magadnak,
ahol a bizalom, szeretet messze tájakon van.
Csak azért üzenek, mert vagyok, vagyunk,
kik reményeinkbe már régen belehaltunk.
Égtek csontjaink, zokogott szánk, féltünk,
ifjan csoszogtunk, még nyomorultabbak lettünk,
a világ mocskos szájú bélyege, vigyora által
Istenhez vezetett utunk a szeretet szavára.
Testvérem a gondban, fájdalomban,
nem maradhatsz félelmeidben egymagadban,
jobb sorsot, életet érdemelsz!
Tegyél ezért, higgyél nekem,
lélekszálként kezem nyújtom, neked.
Csak azoknak üzenek, kiknek vágyai vannak,
kétségeiket hagynák a száraz avarban,
emelnék lelküket az élet viharából,
s biztató szóra várnak a megújuláshoz.
5528
adameczlaszlo - 2020. január 14. 16:05:16

Drága Kitti!

Árnyéka sem lehet haragnak, örülök, hogy itt vagy.Könyvembe, de itt is írtam-szerencsés tapasztalataimat,

Szeretettel:Laci


Öten!

Legyen meglepetés másnak is,
mint ahogy magamnak is az volt.
Kétségek közt épp hogy éltem évekig,
s gyűltek a keservek, tapasztalatok.
Magukkal ragadtak, s leírtam azokat.
Miért?
Mert bennem kacérkodott a gondolat,
hogy a kétségeiben, fájdalmában élőknek
vallomásaimmal, bátorításaimmal hátha segíthetek!
Hogyan?
Közzéteszem azokat, levelezésekben üzenem!
A sorsok megtalálják egymást, s a vigaszt is.
Ó, már átlátom, mintha bölcs lennék,
de akkor ezek csak palackposták voltak.
A szeretet szándékával írt levelek
sokáig hánykolódtak az élet tengerében,
közülük több gazdáikhoz sodródott.
Kinek egyszeri üzenet elegendő volt,
kinek több évi levelezés, bátorítás,
vigasz kellet a megnyugváshoz.
Közülük öten hálával megköszönték,
életüket mentettem meg.
Ma is csodálkozás számomra, hogy így történt.
Honnan tudnám, kinek milyen mélyek
fájdalmai, félelmei, magánya, gyásza?
Csak azt éreztem, várják a segítséget,
nem a bölcselkedőt, az önmagát,
kudarcait, kínjait, félelmeit megvalló,
a talpra állt ember üzenetét.

5396
Kitti - 2020. január 14. 14:39:16

Drága Laci! Nem akartalak megbántani, dehogy! Viszont gond és bánat senkit nem kerül ki. Nekem is volt benne részem, de ilyen lózungok nem igazán segítettek és nem segítenek most sem. Csak a konkrét segítő szándék az, ami valakit képes megemelni, igazi erőt adni. Egy baráti beszélgetés, egy érintés, valakinek az őszinte szemének csillogása, de leginkább az az idő, amit rászán valakire, aki padlón érzi magát. Lehet lelki sérelem, vagy betegség, ami minél komolyabb, annál hiteltelenebb az ilyetén szöveg és ezt nem azért mondom, hogy megbántsalak, hanem azért, mert tudom, hogy egy versben megfogalmazott biztatás gyakorlatilag annyi a bánatnak, mint tengerbe a vízcsepp. Én is írtam ilyesmit, de tudom, hogy olyan, mintha magamnak írtam volna, hiszen másoknak semmi.
Ritka az a vers, ami lélekből csavart őszinte útmutatásként képes működni.
A melléállás csak és kizárólag személyesen tud működni és egyáltalán nem általánosan. Megtapasztaltam és másokkal is megtapasztaltattam ezt, mert ha segíteni szeretnék, megtalálom a módját, hogy ne szavakkal tegyem azt.
Ne haragudjál rám, szépen kérlek, tudom, hogy a jó szándék vezeti a tollad, de hát a véleményem ez és nagyon szeretném, ha írnál inkább a saját örömeidről vagy fájdalmaidról konkrétumot, hogy AZT átérezhesse minden olvasód!

5528
adameczlaszlo - 2020. január 14. 14:03:55

Kedves Kitt!

Örömmel olvasom soraidat, köszönöm azokat!

Testvérem a gondban, fájdalomban,
nem maradhatsz félelmeidben egymagadban,
jobb sorsot, életet érdemelsz!
Tegyél ezért, higgyél nekem,
lélekszálként kezem nyújtom, neked.
Csak azoknak üzenek, kiknek vágyai vannak,
kétségeiket hagynák a száraz avarban,
emelnék lelküket az élet viharából,
s biztató szóra várnak a megújuláshoz.

Lélekszálként-segítséget ajánlottam ez gyenge? Ily mélységekben élőknek nem adható pik-pak megoldás. a melléállás lehet az első segítő lépés. Több példával élhetek, de azok akik kérik a levelező kapcsolatot, távolról a kórházakból, pszichiátriáról ők a megmondhatói mit jelenthet mindez.

Szeretettel:Laci Rose

5528
adameczlaszlo - 2020. január 14. 13:53:08

Kedves Éva!

Köszönöm kedvességedet!

Szeretettel:LaciRose

5528
adameczlaszlo - 2020. január 14. 13:50:13

Kedves Rita!

Köszönöm megtisztelő figyelmedet!

Szeretettel:Laci Rose

5396
Kitti - 2020. január 14. 12:13:09

Kissé pátoszos, ám tartalmas a vers. Útmutatást hiányoltam benne, mert a kezed bizony - főleg ily távolból - kissé kevéske hozzá. Hogy erő legyen, bátorság és küzdeni akarás egy célért, ahhoz kitartásra, erőre van szükség. Na, azt honnan merítse az olvasó, ha nincs neki?

6643
szikra60 - 2020. január 14. 09:50:26

Emelkedett lelkületű versedhez gratulálok! ÉvaRose

6542
ritatothne - 2020. január 14. 09:10:59

Kedves Laci!

Tartalmas, szép versed örömmel olvastam.

"Testvérem a gondban, fájdalomban,
nem maradhatsz félelmeidben egymagadban,
jobb sorsot, életet érdemelsz!"

Szeretettel: RitaIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.