Ligeti Éva: A köd leheletében
A köd leheletében

Ködbe burkolózik a reggel,
elrejt sejtelmes homályába,
botorkálok az emberekkel
megszokásaim irányába.

Felém mozdulnak a házfalak,
most minden olyan bizonytalan,
a támpontok alig látszanak,
sietni, futni, haszontalan.

Fákon gyöngy-fehér dér tekereg,
szerényen ünnepli januárt,
szél lebben, pár kristály lepereg -
korholom, milyen sokáig várt.

Végre a tél mutatja magát,
kavarog fagyos lehelete -
rajtam meleg sál van és kabát.
Most már csak egy kis hó kellene!

2020.01.13.
5396
Kitti - 2020. január 17. 12:42:30

Jó, legyen kis hó, de csak neked! Smile Szép vers.

6719
fitoica - 2020. január 17. 07:04:13

Nagyon jól érzékeltetted versedben a mostani ködös, deres telet. ... és egyetértünk, kellene már a hó, a hóban vakító napfény, hogy ne a homályban botorkáljunk!
Szeretettel: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.