Kalocsa Zsuzsa: Kopott hegedű
Kopott hegedű


Hajladozó pálmafák alatt
a napfényben téged vártalak.
Oly lágyan fújdogált a szellő,
mégis hosszú volt a perc, az idő.
Egy hegedű szólt a fákon át,
pedig a csend is itt vert tanyát.
Hallgattam a síró dallamot,
hangja a fülembe visszhangzott.
Belerezdült a fájó hangba
fáknak a tűhegyes lombja.
Lomb takarta az ifjú zenészt,
ne lássa senki könnyező szemét.
A dal végén pattant el a húr,
kopott hegedűn: - könnycsepp lehullt.
6643
szikra60 - 2020. január 17. 11:07:21

Kedves Zsuzsa! Érzelmes, szép versedhez szívből gratulálok! Szeretettel ÉvaRose

5555
Maria HS - 2020. január 17. 09:33:39

"A dal végén pattant el a húr,
kopott hegedűn: - könnycsepp lehullt."- nagyon szép.

6542
ritatothne - 2020. január 17. 07:53:40

Kedves Zsuzsa!

Olyan lágyan szép a versed, mint amilyen a hegedű hangja. Örömmel olvastam.

Szeretettel: RitaRose

6719
fitoica - 2020. január 17. 07:01:28

Szomorú szép versed hangulata nagyon megfogott.
Szeretettel: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.