Szilasi Katalin: Régi dal
Régi dal

A hangvilla rezgése megállt.
Levált róla a kórus dala,
vigyázva ereszkedett a mélybe,
majd úgy csapott a magasba,
hogy újszülött sírásának vélte
mind, aki hallotta.
Aztán egy sóhajba ment át,
sután, akár egy versben
a tévesztett rímképlet.
Ez az andalgó részlet,
mint egy időkapszula a múltból,
emlékezni késztet,
s te, ha belebódulsz,
a csúnyát is szépnek érzed.
6191
Magdolna43 - 2020. január 19. 16:24:09

Kedves Kata!

Szeretettel olvastam nagyon szep versedet.
Magdi

2603
orkutya - 2020. január 18. 19:28:58

Ez a vers teli van lélekkel, érzelemmel... Szép! Cool

6476
Siposne Marica - 2020. január 18. 07:32:23

Versed is csupa zene.
Tetszik nagyon!
Szeretettel:
Marica

6476
Siposne Marica - 2020. január 18. 07:31:51

Versed is csupa zene.
Tetszik nagyon!
Szeretettel:
Marica

6653
pepa24 - 2020. január 18. 00:37:36

Kedves Katalin
Hogy tudod így megjeleníteni prózában az éneket? Ez igazán remek! És hozzákapcsolva a régi emlékhez, valóban megmutattad, milyen nagyon megérintheti az embert egy "régi dal". Gratulálok

6452
Szaipne Kiss Maria - 2020. január 17. 18:55:58

Kedves Katalin, szép versed szeretettel olvastam.
MáriaHeart

5396
Kitti - 2020. január 17. 12:41:13

Tetszett ez a vers. Rose

6643
szikra60 - 2020. január 17. 10:54:40

Ritmusos, szép írásodhoz szívből gratulálok! Szeretettel ÉvaRose

3933
vadvirag47 - 2020. január 17. 09:34:17

Valóban kábító hatása tud lenni egyes zenéknek. Ezt, nagyon jól, szépen érzékeltetted versedben, amit szeretettel olvastam.
Ölellek. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.