csomor henriett: Téli világ
Téli világ

Ódon szürkeség
Érzem a bőrömön a hideget,
de azért szeretem a telet,
mert szemet gyönyörködtető.
Kisgyermekként imádtam
gyalogolni a hópaplanban.
Mindez mára már a múlté,
havas tájt sajnos egyre
ritkábban látok hazámban.
Felborult a természet rendje,
tova tűntek a fehér karácsonyok,
s jégvirágok sem díszítik az ablakot.
Nem kacsingatnak felém az
ereszről csalogatón vastag
jégcsapok, hogy törjem le.
S addig szorongattam kezemben,
még el nem olvadt.
Hiányzik a télnek hangulata,
a dombtetők hangos zsivaja,
ahol visongva szánkóztam,
mert a lelkemben örömöt éreztem.
Gyermekként éltem igazán.
Mostanában eltűntek a
hófehér csodák.
Mindenütt csak ódon
szürkeség vesz körül.

2020. január 16.
5390
csomor henrieett - 2020. január 20. 12:41:51

Azoknak a KEDVES OLVASÓIMNAK
akik a téli világ című versemet olvasták
nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel. heni

6452
Szaipne Kiss Maria - 2020. január 19. 22:18:40

Kedves Henriette! Igen, már a telek is másak, szürkék,
hónélküliek. Szép versben ábrázoltad.
Szeretettel gratulálok.
MáriaHeart

2603
orkutya - 2020. január 18. 19:25:11

Sok igazságot tartalmazó vers. Az ódon szürkeség keretbe foglalja a szöveget, gratulálok! Cool

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.