Ligeti Éva: Téli világ
Téli világ

Szürkeség ködében január
várakozik, a széllökések
taszigálnak át a hidegen -
jól átgondolt szavak, döntések
vezetnek a jegyes utakon.
Bizonytalan minden lépésem,
egyik a másik után topog,
helyben járok, az, az érzésem.

Megpróbálok tájékozódni,
nem is olyan egyszerű dolog,
belső hangokra hagyatkozom,
mégis mások után kullogok.
Támadó szél tessékel tovább,
talán így még könnyebb is nekem,
kabátomat taszítja bőszen,
míg gondolataim kergetem.

Folyó vizében jég sodródik,
olykor, olykor nagy a torlódás,
rémisztő amikor fennakad,
messzi elhallik a ropogás.
A város felé kanyarodom,
kintebb hidegebbek a szelek,
a tömegbe belesimulok -
mindent könnyebben átvészelek.

Látom a földön kéregetőt,
közönnyel elmennek mellette,
mintha nem is lenne közöttünk.
Lábait a hó már belepte.
Lélegzete a ködbe veszik,
tekintete a távolba réved
meleg szobáról álmodozik…
s reméli, hogy reggel felébred.


2020.01.17.
6653
pepa24 - 2020. január 25. 00:26:00

Kedves Éva
nagyon megragadott a versed. Először a zeneisége: remekül ritmizált, már-dallam, a rímeknek is köszönhetően.
Aztán a természeti jelenségek képbe öntése, a "színtelenséggel", hangokkal, mozdulatokkal való összekapcsolása.
Végül pedig az "áthallás", ahogyan a környezet megjelenítését látszólagossá teszed, duplikálod - hisz amit írtál, mindvégig ugyanarról szólt: "ember az embertelenségben".
Emellett a vers mellett nem lehet gondolatok nélkül elhaladni. Gratulálok. Rose

1748
Ligeti Eva - 2020. január 24. 23:40:32

Kedves Rita!
Igen Szomorú, ha ilyen helyzetbe kerül.
Köszönöm a figyelmed.

Szeretettel:Éva

6542
ritatothne - 2020. január 21. 14:54:08

"meleg szobáról álmodozik;
s reméli, hogy reggel felébred."

Szomorú sors, akár tehet róla, akár nem.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.