Szabóné Orosz Katalin: Téli világ
Téli világ

Hó lepi be már a tájat
és azt a kis házat
hol olyan boldog vagyok én.

Csupa fehér minden
a fák ága rezzen
s lépteim nyomát elfedi a hó.

A vad etetőhöz érek
sehol egy árva lélek
egy őzsuta a látogató.

Tekintetünk egybe olvad
az ember és vad
a természet két remeke.

Izmos teste megfeszül
mint kilőtt nyíl úgy menekül
félelemről árulkodik szeme.

Kicsit távolabb megáll
szíve vadul kalapál
érzi a friss széna illatát.

Napok, hetek telnek
minden nap visszatérek
hogy lássam az őzsutát.

Barátok lettünk mi ketten
s egy nap arra érkeztem,
hogy elhozta a családját.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.