Pfluger Ferenc: Néha
Néha

Néha
Néha úgy természetes, hogy nem az,
mert a hamis olyan, mint az igaz,
néha lehetne úgy, ahogyan nem lehet,
úgy visszajönni, mint aki elmehet,

néha úgy halni, mint ki élni készül,
elsápadni, még ha bele is kékül,
mintha fájna, úgy nevetni,
néha mindent, mindent elfeledni,

néha szép lenne akár a rút is,
szomjazna a tele kút is,
rettegne a bátor, a hős,
néha elgyengülne az erős,

néha szolid lenne a rámenős,
s börtönbe zárt a kimenős,
hittel hinne a hitetlen,
s elképzelhető a lehetetlen,

néha az eszes lenne a buta,
roppant ügyessé válna a suta,
és balfék lenne a király,
hát így is létezne a világ.
6512
pflugerfefi - 2020. január 31. 12:06:05

Kedves Rita!
Köszönöm olvasasod, velemenyed!
Szeretettel. Feri.

6542
ritatothne - 2020. január 30. 14:38:11

Nagyon érdekes eszmefuttatás volt a versed, érdeklődéssel és tetszéssel olvastam.

Szeretettel: RitaIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.