Szaip Istvanne: A kis hal meséje
A kis hal meséje

Fodrozik a tó vize
Úszkál a kis kecsege.
Közel úszik a parthoz.
Csodálkozik, kit lát ott?

Lompos farkú vén róka
Nézegeti a halat.
Így szól hozzá kedvesen:
Jer közelebb kecsege.

Napozz velem a parton,
Szép az idő, láthatod.
Mondja a hal: ismerlek,
Közel hozzád nem megyek.

A tyúkudvar üres tán,
Minden szárnyast fölfaltál?
Átlátok én a szitán.
Most a fogad halra fáj.

Fodrozik a tó vize.
Elúszik a kecsege.

---.---

Kis kecsege megbocsáss,
Tudom, a tó nem hazád.
Indokom a szótagszám
Ezért a tóban úszkálsz.

Látjuk, nagyon sok ember
Nem ott él, hol született.
Nem úszkál, csak vegetál.
Ne irigyeld a sorsát!
5548
babumargareta - 2020. január 24. 17:10:04

Drága Marika !
Mennyi érdekes verseket írtál mostanában.Egyik aranyosabb mint a másik.Heart
Sok szeretettel gratulálok az "okos halacskádhoz".Heart

6542
ritatothne - 2020. január 24. 14:50:15

Tetszéssel olvastam kedves kis tanmeséd.

Szeretettel: RitaRose

5396
Kitti - 2020. január 24. 14:18:42

Ez de aranyos! Grin Tetszett a humor is benne. Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.