Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Horváth- Tóth Éva: Lépteid nyoma
Lépteid nyoma

Tündököl a hó, csak a napfény ébred most,
a tél szendereg,
leple alatt alszik a csend betakarva,
s lomhán lélegez.

A kerek hold fénye még ott vacog kéken
a jégbe fagyva
mozdulatlanul, mint szívben a fájdalom.
Tegnap úgy hagytad.

A táj őrzi lépted súlyának fehéren
roppanó hangját,
a lombtalan fák közt havat ráz s a szél is
terólad danál.

Madártoll didereg az ágon, az ének
jégcsapként lehull.
Még jajdul bennem deres emléked, fázik
a lélek, s csitul.

Tündököl a hó, vigaszt simít a napfény,
súgja tavaszát,
harmattá szelídül a dér majd, s csendesül
szívben is a fáj.
6575
Horvath Toth Eva - 2020. február 18. 20:52:00

Nagyon szépen köszönöm kedves Rita! Rose
Szeretettel: Éva

6542
ritatothne - 2020. február 18. 15:24:46

"harmattá szelídül a dér majd, s csendesül
szívben is a fáj."

Érzelemgazdag, szép vers.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.