Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Hodos Éva: Vadrózsa (2020. február)
Vadrózsa

Erdő mélyén csendben megbújt,
földig nyúló ágak anyaként ölelték,
vadrózsa gyenge hajtását.
S bár nem kérte, mi hazahoztuk,
Tudatlan elorozva szabadságát.
Meleg napokon locsolgattam,
s derekát karóhoz kötöztem,
hogy az ég felé nyújtózva nőjön,
egyenesen. Lombja - azt reméltem -,
kertemre árnyat vet.
Nem tudtam, hogy a természettel
vívott harcban győznöm nem lehet...
Hiába gondozom, szabadságát a
rabtól megváltani nem tudom...
Nőtt a fácska, erősödött törzse, ága,
virágzott is, ha a Nap rügyeit kicsalta.
Tavasszal koronája menyasszonyi
fátyolként keringett, lengett a szélben,
s ha eljött az ősz, bíbor színű leveleit
elhullatva, a földet itatta vérével.
Törzse egyenes lett, de felül, hol nem
értem el, ezernyi kusza tüskés ága nőtt,
így mutatva meg a benne rejlő őserőt.
Végül eldöntöttem: nem gondozom,
nőjön, ahogy akar tovább, szabadon.
Legyen ága, s annyi sarja, bármennyit
hajthat... ha ezt akarja...
De a fa száradni kezdett, s elhullottak
levelei. Hiába jött az új tavasz, virágot
már nem tudott bontani.
S a bíbor avar alvadt vérként borította
kertemet, tudtam, mi elmúlt, azt
visszahozni már soha nem lehet.
6643
szikra60 - 2020. február 09. 14:36:17

Drága Rita! Drága Rózsa! Köszönöm, hogy olvastátok e verset. Furcsa dolog, mikor az ember valódi megtörtént esetről ír verset. Ez a dolog megtörtént, mély sajnálatomra. Szeretettel Éva

6482
rozsa koncz - 2020. február 05. 21:33:40

Kedves Éva!
Csoda szép sorokkal zárod versed.Örömmel olvastam.
Gratulálok RózsaRose

6542
ritatothne - 2020. február 05. 09:24:26

"tudtam, mi elmúlt, azt
visszahozni már soha nem lehet."

Így igaz. Szép verset írtál a vadrózsáról.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.