Horváth M. Zsuzsanna: Emléktöredékeim (2020. február)
Horváth M. Zsuzsanna
Emléktöredékeim.

Erdélyt látni, megcsodálni, Hargita alján
önfeledten, kitaposott ösvényen járni.
Fenyvesek hajlonganak, sziklaszirteken,
sietős patakok csobogva, neked zenélnek.
Az út mentén színes vadvirágok nyílnak,
méhecskék zümmögve nyomodban vonulnak.
Mohás kövek alatt rejtőző, apró élőlények,
hasadékok között megbújva, menedéket kérnek.
Kicsi székely falu a Bágyi hegyek alatt,
szívemben fájó emlékképet hagynak.
A két patak- Gyepes és Kénos, ölelkezik össze,
fapalló alatt sebesen, hegyek közt a völgybe'.
Távolban megpillantom a nagyszüleim házát,
a múlt nyomait követve, deszkába vésett jel láttán.
A jel szeretteim kéznyomát őrzi, könnyek közt nézem,
végre haza értem. A kicsi ház a kert láttán nyugalmat találtam.
Ismerős udvaron virágok, szőlővel befuttatott háznál.

Református templom, kőzábés, festett kapuja,
1898: látszik a készítés dátuma.
Kőbe vésve tulipánok ölelkeznek, piros, fehér, zöld színben.
Magyarságuk jelképe örökké ott él, az ő szívükben.
A kapun belépve öreg tölgyfák sora, színes avarban
látszik a fájdalmat, szépet megélt gyökerek csonkja.
Székelyföld, valóra vált álom, könnyem csordul e szeretett tájon.
Őseim földje, lépteim félti. Templom fehér fala imáim őrzi.
A Nap lemenőben, utolsó sugarai bearanyozza a tájat.
Temető csendje, a hantok alatt szeretteimnek adj örök álmot.
Szívemnek oly kedves kicsi székely falu, búcsúzom,
de még visszatérek. Hargita alján, fenyvesek között békét remélek.
Sziklaszirtek, havas csúcsok, kanyargós ösvények,
kristálytiszta patakok közt hagyom, gondolatom, és emlékem.
696
marcsi - 2020. február 28. 22:01:23

Kedves Kitti!
Köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszett az írásom. Székelyföld nagyon szép, sok emlék köt oda.
Szeretettel: Marcsi

5396
Kitti - 2020. február 26. 23:00:38

Gyönyörű ez a vers. A táj és az érzelmek leírása fölöttébb megkapó. Erdély csodájából mutat rajongó és szomorkásan melankólikus pazar képet.

696
marcsi - 2020. február 26. 21:42:40

Kedves MariaHS!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Marcsi

696
marcsi - 2020. február 26. 21:41:14

Kedves Rita!
Köszönöm szépen a kedves szavaidat. Valóra vált az álmom, láthattam nagyszüleim házát, ahol gyermekéveit töltötte édesanyám. A Hargita alján születtek a gondolataim, amit próbáltam versbe foglalni.
Szeretettel: Marcsi

5555
Maria HS - 2020. február 26. 13:16:52

"Sziklaszirtek, havas csúcsok, kanyargós ösvények,
kristálytiszta patakok közt hagyom, gondolatom, és emlékem."-
Gratulálok versedhez: MariaHS

6542
ritatothne - 2020. február 26. 08:14:29

"Magyarságuk jelképe örökké ott él, az ő szívükben."

Milyen jó lenne, ha mindenki így gondolkodna a hazájáról és szükebb településéről.

Örömmel olvastam gyönyörű versed.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.