Horváth- Tóth Éva: Amikor megszerettelek (2020. február)
Amikor megszerettelek

Fagyos téli estén jöttél,
amikor a gödrökbe gyűlt
víz reccsenve dermedt jéggé.
Valami felizzott és kihűlt.

Gyorsan elfújta messzire
ölelésünk friss melegét
a fákat himbáló, rideg
szél, és bezárta szívünk zsebét.

Távolság vacogott köztünk.
Dübörgött bennünk a magány.
A fákon már tavasz görbült,
szellő hordta szerte illatát.

Eltelt. S hűvös hajnalokkal
érkezett a nyár. Hold fénye
kísért haza. És te. Borral
átitatott mezítlen éjjel

csiklandott hajlatainkban,
s az égig hajolt a mámor.
Létünk gubanc-szálaival
összegabalyodott az ágyon.

Mézharmat bukdácsolt a fák
levelein és szőlőkacs
bodorodott zölden a ház
tetejéig kerek zamattal.

Vágytól érlelt nyár vágtatott
verőereink hullámzó
ágain. Eltelt. Rozsdafolt
göndörödött susogva fázó

levelek szélén, fák kérges
vállaira ködfátylat vont,
és sárgán neszezve lépdelt
elénk az ősz, szín-sanzont dúdolt.

Szemed barna íriszéből
lelkembe cseppent belőled,
s ott a ködös őszben, fénylőn
ringott egy érzés meghitt csöndben.

Füledbe sóhajtva súgtam
szívdobogva, szemérmesen:
"Ősz van..." És te mégis tudtad,
virág bontott szirmot szívemben.
6575
Horvath Toth Eva - 2020. február 18. 20:50:56

Nagyon szépen köszönöm a kedves
szavakat drága Rita! In Love
Szeretettel: Éva

6542
ritatothne - 2020. február 18. 15:23:22

"Füledbe sóhajtva súgtam
szívdobogva, szemérmesen:
"Ősz van..." És te mégis tudtad,
virág bontott szirmot szívemben."

Meghitt, szép, szerelmes vers.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.