Kernné Krisztina: Az Élet! (2020. február)
Az Élet!

Reggel van már, kora reggel,
Magányos szívem ébredj,
S kiáltsd a semmibe,
Szeretlek kedvesem!

Minek ha nem hallja senkisem,
Csak üres tér amely körülvesz,
Magányos vagyok mert messze vagy,
S nincs ki csókkal ébreszen nap mint nap,

De nem keseredem el hisz tudom,
Egy nap újra itt leszel.

Most már nem szomorkodom,
Inkább csak félek hogy elveszitelek

S félve bár, de tudtodra adom,
Én itt vagyok bár messze töled engem sose feledje el!

Bár az idő oly rövid, és a bánat oly nagy,
De emlékez, egyszer azt mondtad Szerelmünk örökké tart!
Én bízom benned, hisz nincs más esélyem, hogy túl éljem ezt az életet.

S ha még is elbukom,
Egy szón mi ki nem mondható,
S a síron, hol majd nyugszom,
Csak ennyi álljon,

Kritikám a Lelkem,
Fegyverem a szívem,
Tollal papírral védekezem,
De Téged mindennél Jobban Szeretlek!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.