Magyar Anita: Gondold át (2020. február)
Gondold át

Majd egyszer
két évszám leszel,
sírköveden.
Két évszám,
melyet egy vonal
választ el.
Egy évszám,
mikor érkeztél,
s egy másik,
mikor távoztál.
Nem jelent semmit.
A vonal,
melyen útjaid fonalai
az életed.
Az idő,
mi a tiéd volt.
Az ember, aki élt.
Amikor kaptad,
adni akart neked.
Ha egy pofon ért,
lehet nagyon fájt,
legalább érezted,
hogy élsz,
s van életed.
Vagy egy csók,
egy szerelem
éltette szívedet,
még ha olykor
csalódás is érte
lelkedet.
Egy ölelés,
egy őszinte könny
kísérte gyermeked,
ki nem elhagyott,
csak megkezdte
az önálló életet.
Évről-évre fújtad
a gyertyát,
az évek számát
tortáidon.
Érezted,
az élet ízeit.
Csalódás.
Volt benne az is,
de kellett, hogy
erősödj tőle,
az vitt előre.
Erőt, s hitet adott,
életed jegyzetébe.
Tapasztalt lettél,
sokat tanultál,
szenvedtél és nevettél,
hol elrontottad,
csálé lépéseket tettél,
hol pedig kiválóan,
okosan cselekedtél.
Olykor belefutottál
a forró levesbe,
belekevertél
egy csipet paprikát,
jó erőset, hogy érezze
azt bárki más.
Majd volt, hogy csak
elmentél mellette,
Nem azért,
mert tudatlan voltál,
hanem csak egyszerűen
nem érdekelt.
Éltél, a vonalon,
elejétől a végéig,
mely időnként szaggatott,
de mögötted
élményeket hagyott.
Egyszer jót,
másszor rosszat,
mégis a tiéd volt,
rövidebb vagy hosszabb.
Bohókás ifjúság,
tini-virgonc évek,
ezek is segítették
az időt,
hogy boldogan élhess.
S mikor anyád
figyelmeztetett,
szaladnak a percek fiam,
nem értetted, hogy mi van.
Majd örökséged
az ő cipője volt,
még akkor nem is sejtetted,
hogy minden lépését,
újra meg kell tenned.
Felruházott,
bőséges szeretet,
egészség, boldogság,
bűnbocsánat és tisztelet.
Hasított
húsban izzó fájdalom,
szenvedés, kegyelem,
feltámadás és új kezdet.
Ez jelentett mindent,
mi az élet volt neked.
Egy évszám,
hol kezdted,
s egy másik,
hol befejezted.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.