Zádori-Molnár Ágoston: Hajnali gondolat
Hajnali gondolat

A kutyák ebnótát zengenek odakint,
vad szél sír, tar ágak között gyász-zenét fúj,
a Hold sárgán nevet, a világra kacsint,
rőt ősz-tetemekre horpad a fagyos súly.

A csend meg-megrian, alászáll az este,
ködöt dobban szíve, s pihe-puha havat,
betakar termetes, ében tollú teste,
s fehér álom pihen síri láza alatt.

Kandalló keblében veres-bíbor nyelvek
ölén fatest roppan, s tűz gyomrába szédül,
a remény fellobban, lángok átölelnek,
e szép tündérvilág kéménybe száll végül.

Benn meleg-boldogan ünnepel a lélek,
de kívül marcona, hideg tél fojtogat;
hamvadó emlékek és fátyolos fények:
horizontra csorgó hajnali gondolat...

2020. február 12. Bordány
3933
vadvirag47 - 2020. február 15. 09:55:20

Álomszép, lágyan elringató sorok, megint remekeltél.
Gratulálok. Ölellek. Rózsa

6542
ritatothne - 2020. február 14. 13:59:24

"hamvadó emlékek és fátyolos fények:
horizontra csorgó hajnali gondolat..."

Hangulatos, szép versed örömmel olvastam. Bizony, minél hidegebb van kinn, annál jobban esik a ház melege.

Szeretettel: RitaIn Love

443
dzsenyami - 2020. február 14. 10:30:49

No, én csak egyszerűen elvarázsolódtam, annyira magával ragadtak a finoman megfogalmazott képek ---- gratulálok

Üdvözlettel.
Ilona

5396
Kitti - 2020. február 14. 09:03:47

Szinte ott voltam azon a hajnali csendben a kandalló mellett, ahol csak a kutyák ugatása hallik néha. Szép képek, remek vers. Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.