Kornis Melinda: Rejtjelek
Rejtjelek

S amint itt állok e néma kőpadon
az úton magasan repül el
az emberhalom.
Csak szürkék, sárgák,
villanás és...
Exponál.
Mily szép kép,
tiszta,
Csendes táj.
A tájban meggyízű sejtelem….
Megráz a hideg…
fogy az elem.
Marad mi vetült bennem,
rejtelem.
C’est n’est pas possible-
- kezemet tördelem.

-----------------------------------------------------------------
De várj…
Valamit mégis mondanék Neked,
Hogy lásd a fát, a fényt, a színeket.
Ne csak nézd mi fut, szalad:
Az éveket,
hanem tanuld, éld meg, ismételd és vésd fejedbe az éneket
és ez érveket,
mit modtam, mondtak s mondok folyton,
szüntelen…
ki lát, de nem hall,
azt mondja:- ez esztelen,
buta, oktondi, okosdi,
ki oktat,
de engem ugyan ki nem oktat,
mert megvan ám a magamhoz való, és ezt vágom a fejéhez:
Hahó!
Ma más világot élünk ám,
nincs szabály, verselés, talány (kiskomám)
Sok megoldás van s valahány
megfog, megragad, a falra hány,
vet, dob mindannyiunkat
elragad,
Akár mi a csomagunkat,
Ha (hirtelen) hosszú útra csónakázunk el
vagy sikító vonatra szállunk fel,
mi mellett esztelen rohan a táj,
magamban foghegyről mondom- Megállj!
Mit láttam ott?!
Egy bokrot? Szarkát? Vagy
a távolban egy csorda marhát?
Ellenőrizni látomásom nem tudom,
Mert a fülkében bizony nagy lett a forgalom-
és fejem fordul, keresi az ablakot,
az ismerős tájat, melyet gondolatom
nem hagyott,
nem hagy ott.
És két fej közt látok falvakat-
Mind egyre megy,
s háttérként ott az a monoton zakat.
Jegyeket, bérleteket!
Hajtsátok már le a fejeteket!

Kóborolunk a világban valahol,
(Új Zéland? New Jersey?
Vidám zene szól- Oh Carol!)
az út mellett kutya csahol.
Szalonnázunk, mosunk, főzünk, élünk,
meg-, rá-, el-, fel- és kitérünk,
És előfordul, hogy bizony félünk-
A farkastól vagy Piroskától,
ki nem lépik utunkba
elfele a mamától ?
Megállnánk egy percre:
Péntek van és
futunk, szaladunk, kérdünk, ordítunk, loholunk,
kergetjük azt a Mait, melynek látjuk nyomait:
a szerdait.

Ámulunk bámulunk,
ha netán ültünkben megállunk
és íme látunk:
egy csodát-
A fűből nézve a virág eltakarta a fát.

Hát valamit, mégis mondanék Neked!
Hagyjuk,
Felejtsd el a tényeket,
Digressziós, regressziós történeteket…
Csak figyeld a lepkét, a fényt, a rezzenéseket.
6476
Siposne Marica - 2020. február 15. 19:43:20

Igazán, nagyon tetszett!

2
Jozsi-foszerkeszto - 2020. február 14. 21:34:37

Javítottam az elütés hibát.

4694
Rzsike - 2020. február 14. 13:11:35

Eltagadó,minden szavad elragadó.Elvittél verseddel a csoda sem tudja hova.Jó messzire.Igen jegyeket ,bérleteket,......de közben láttad a fákat virágokat is,....ember.Tetszett,

6823
meli - 2020. február 14. 10:18:18

Köszönöm,elütés történt valóban. Közben már úton volt az éterben,amikor észrevettem😊

5396
Kitti - 2020. február 14. 08:57:24

Remek szabadvers, sok szójátékkal. Viszont itt van kis hiba, elütés : " vonatra szálunk fel " A szál nem tudom mit jelenthet ebben a kontextusban. Ez nem szójáték, hanem elütés. Nyilván szállunk...
Tetszett a versed.Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.