Kiss-Teleki Rita: Anyaránc
Anyaránc

Csak a kislámpa fénye
maradhat a fürdőben,
mert ha nem látom én se'
gondoltam te sem fogod -
mire kell levetkőzzem.
Jöhet egy tükörfintor.
A ránc az még csak hagyján
a korral jön negyvenkor.
Az felett meg csak mélyül.
Anyának sem volt halvány.

Sietek, legalább nem
marad időm se módom
magamba nézni megint.
Anyaráncok a combon,
fodros, gyűrött éveik.

Világ világot követ,
régi árnyék az újra
vetül, épp oly hámszövet
és ugyanaz legbelül.
Csak a kislámpa fénye
képes úgy csalni jelent,
hogy én is jónak tűnök
s csak a jót vegyem észre,
ne azt, ami tönkrement.

Ismerős anyaráncok,
a többit csak tanulom.
Nem lesz már a világon
olyan tiszta tükörkép,
soha nem lesz már tudom.
Anyaránc, bőrbe karmolt
belenyugvó szelídség,
üvöltök a gyászomon,
mégis olyat szeretnék.
3933
vadvirag47 - 2020. február 19. 13:56:05

MELLÉKLET:
TE, HÁNY ÉVES VAGY?

Te, hány éves vagy?
Én, elmúltam hetven
Éltem: szegénységben,
és messzi idegenben
Voltam szeretett asszony,
majd lettem, bús, árva
Kérdően néztem
a változó világra
Mivé tettél? Kérdeztem,
míg néztem egy virágra
Az is elhervad,
elveszti színét, illatát
Nem nyiladozhat
még ő sem egy élten át.
Minden ember más lesz,
egy kemény kor után
Te, magad formáltad
ilyenre a tested
Csúf önzésedtől lett
lustább a lelked,
mert ki a nagy úton
elfelejt szeretni
Még az anyja sem fog
a végén ráismerni
Ne nézd hát ráncaid!
Hidd el, hogy jól állnak
Követendő példát
mutass a világnak!
És akkor ráncosan is
csuda-szép leszel
ily gyűrődést veszteni -
többé, nem tervezel.
Vele vagyunk egészek,
igazi, hús-vér emberek
Mosolyogj hát bátran:
amíg megteheted!

Szeretettel Ritának Rózsa

3933
vadvirag47 - 2020. február 19. 13:36:58

Ritám, te leírtad, kimondtad, ami sokakat csak foglalkoztat, de nem mernek szembe nézni vele...titkolnák, bújtatnák, de amit oda-gyűrt az évek vaskarma arcunkra, testünkre, az, lehet bár kevésbé tetszetős, de valódi és ezáltal jogos. El kell hát fogadni, és megbarátkozni vele, hisz mindannyian jól tudjuk:
"Szép az, ami érdek nélkül tetszik."

Én, most nem a kislámpa fényénél láttalak, és tetszett, amit mutattál magadból.
Mindig vállalni kell önmagunkat, és akkor többek leszünk az igazság tükrében.
Szeretettel olvastalak. Ölellek. (...vigyázva, ne hogy tovább gyűrjem, mélyítsem ráncaidat.) Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.