Pődör György: Becsületszonett
Becsületszonett

Érezted már, hogy néha lakhatatlan
élted, s lassan eltűnik a délibáb?
Furcsa ez a hangulat. Lélek-katlan.
Fáj, mint nagy csatákban vesztett régi láb.

A múlt tűnik. A jövő zárként kattan.
A ma az emlékezést is féli már:
lemenni alfába és szakadatlan
sejtetni, pedig ha nincs, nem éri kár.

Mégis! Érezni létét, s hogy a tiéd,
mint mikor a lámpa hirtelen kiég,
keresni kényszer, tudni, hogy fogható.

Kell hozzá acélként edzett alázat,
hogy megtaláld magadban szebb hazádat,
mert az iszapba vert cölöp korhadó.
5786
horla51 - 2020. április 02. 22:05:23

Kedves Gyuri!

Mostanában azt hiszem, sokan érezzük ezt lakhatatlanságot.

Gratulálok a vershez!

Lajos

6542
ritatothne - 2020. március 31. 19:25:21

"Kell hozzá acélként edzett alázat,
hogy megtaláld magadban szebb hazádat,"

Szeretettel: RitaIn Love

5548
babumargareta - 2020. február 18. 16:13:35

Kedves Gyuri!
Szépséges soraidat sok szeretettel olvastam.
Olyan hattyúdal íze van a szonettnek de azért ott lebeg
"az a "furcsa hangulat",amikor írod"Mégis.":
"keresni kényszer, tudni, hogy fogható." De:
"Kell hozzá acélként edzett alázat,"
Így értelmezem a kis filozófiai gondolataidat.Rose
Elidőztem egy kicsit a versednél ,hogy bölcsebb legyek!Smile
Gratulálok szeretettel...BabuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.