Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tóth Gusztáv: Vakon
Vakon

Áradó tömeg közt
álltam,
s hallgattam a vak
könyörgő szavát:
"Uram, add vissza látásomat,
hogy lássam, felkél a Nap,
s a gyermeket, ki éppen elszalad..."
a szívembe hatolt,
s testemet szelte át,
akár a fagyos téli szél,
futásra késztették
lábamat,
mert nem akartam látni,
aki vak...

Vak vagyok, igen,
megvakítottál engemet,
igen, add a kezed
azt majd felismerem...

Talán többre nézed
tenyered jósló vonalát?
elfutnál, eldobnál,
hangom sem hallanád?
némán, vakon elfussak, mert
nem látom tenyered
jóslatát?

Koldusként járok majd,
de nem e földön,
hol látó-vakok
lelkük börtönét
keresik,
s a szabadság kulcsát
végleg elvetik.
74.jún.29.
3649
Oroszlan08 - 2020. február 27. 11:31:55

Remek versedhez szeretettel gratulálok
Ica

5396
Kitti - 2020. február 27. 09:44:33

Tartalmában is sokat mond a vers, nagyon jó! Rose

6542
ritatothne - 2020. február 27. 08:51:35

"Koldusként járok majd,
de nem e földön,
hol látó-vakok
lelkük börtönét
keresik,
s a szabadság kulcsát
végleg elvetik"

Tetszett a versed mondanivalója. Igen, látó vakként is élhetünk, ami legalább annyira nyomorúlt állapot, mint a testi.

Szeretettel: RitaIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.