Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Putterer Magdolna Léna: Áldás és átok
Áldás és átok

A képzelettel komponálok,
amíg gondolkodni bírok,
s míg Múzsám ölel keblére,
én,szinte megszállottá válok;

Szárnyalok, lebegek, forgok,
ahogy virágszirmok a szélben,
olyan könnyedén a tág térben,
hol lelkem , mint rigó dalol:

- A napfénytől aranyló réten,
színes szárnyú szitakötők,
pillék repkednek békésen,
az embereknek észrevétlen,

kik kobakjukat lehajtva,
a csúfra, rosszra koncentrálnak,
a természet kincsén gázolnak,
esztelen, süketen, vakon.

2020. március 14.

/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /
3933
vadvirag47 - 2020. március 24. 19:19:08

Bizony, sok értelmetlen dolog van a világon, amit mind az ember okoz. Az ember, az "észlény." Saját maga alá "piszkít" tönkre teszi a szépet. Kérdés, vajon miért? Ezt boncolgatja a te versed is okosan, mutatósan.
Szeretettel olvastalak. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.