Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Nagy János 2: Zsolozsma
Zsolozsma

Lépteim kopognak a hideg kőlapon,
Szívem együtt dobban, ritmusát elkapom.
Cipelem a lelkem, magamban egyedül,
Istenhez kiáltva, vele szembeszegül.

Miért az imádat, ha nem nyújtasz kezet,
S rakod rám vigaszul újra a terheket?
Feszületed előtt, íme, térdre rogyok,
Tudom, önző vagyok, meg bűnös és konok.

De dicsérlek mégis, csak adj végre jelet,
Könnyítsd meg számomra a szenvedésemet!
Mikor nyerek tőled végre bocsánatot,
Könyörgésem egyszer talán meghallgatod?

Üres már a templom, nyugszom ítéletén,
Maradtunk csak ketten, a Jóisten meg én.
3933
vadvirag47 - 2020. március 30. 16:29:34

Szép fohász, de hasztalan.
Magadban kell keresned a megoldást, kinyitni a szívedet az emberek, és a lehetőségek felé. Az ember alkotó lény, képes a világ megreformálására - ezt sose veszítsd szem elől!
A hited csak segít a magad választott úton, helyetted nem lép rá, és nem oldja meg azt.
Szeretettel olvastalak. Ölellek. Rózsa

5396
Kitti - 2020. március 27. 10:51:03

Szép zsolozsma. Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.