Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Venczel Lilla: A nagyvilág
A nagyvilág

Nem megyünk most sehova, csak otthon ülünk,
Családdal és barátokkal nem vegyülünk.
Van hát így egy kis időnk, hogy körülnézzünk,
Milyen lett és miért ilyen körülményünk.
Kitekintünk. Ébred a természet lángja,
Március van. Ez a tavasz kincsestárja.
A Nap erősen tüzel, színt ad mindennek,
Élénk kontúrok élesítik ilyennek.
Csillan a sugár a forró fűszál színén,
Árnyékban a fonák zöld hajlított ívén.
Szikráznak a tavak vakító fényárban,
Szebbek sincsenek már ebben a témában.
A kis veronikákat röpíti a szél,
Szárnyakon szállva jelzi: a természet él.
Mindenütt íriszek és krókuszok nyílnak,
A jácintokkal együtt lilák és vígak.
Aranyos eső és gyermeki pongyola
Úszik zöld tengerben, akár egy gondola.
A som is sárga még, nem úgy, mint termése,
Piros lesz, ha porozza szél tekergése.
Rózsaszín egyedül a sárgabarack virága,
De messze van még a gyümölcsök világa.
Elfagyott. Mert március van. Szeszélyes.
Virágot bontani ekkor még veszélyes.
Hatalmas szél támad, vihar lesz belőle,
A természet nem menekülhet előle.
Tavasszal havazni általános sajnos,
Az idő újra hideg, többé nem pajkos.
Itthon ülünk, pedig nem lehet, azt hittük,
De Földünk tavaszába telet mi vittünk.
Mert Neki szíve van, sok mindent nem tűr el,
Jobban teszed, ember, ha nem játszol tűzzel.
Gaia anyánk szeret, ne bántsd a hős hölgyet,
Mert kihúzza lábad alól az ős földet.
A kezdetekkor ő adott bogyót és vadat,
Tápláléklánc csúcsán szolgálta a javad.
Majd ettük az almát: semmi se lett elég,
Ekkor történt a baj, úgy szólnak a mesék.
Magántulajdonért telket kerítettünk,
És a változásnak asztalt terítettünk.
Termesztés és tenyésztés: Gaia még tűrte,
Gondolta: ettől még nem dől össze műve.
Indult a fejlődés (így hívjuk tévesen),
Azóta az üteme gyorsult vészesen.
Hogy ez miért kellett? Mutatja a jelen:
Hogy életünkben az úr a kényelem legyen.
Ehhez a jóléthez idomítjuk magunk,
Teremtett világért iskolában vagyunk.
Elvileg tanulunk az ősi hibákból,
Eredmény mégis hiányzik a világból.
Ismételtük a diktatúra kudarcát,
Pedig oldhattuk volna Gordiusz gubancát.
Tudjuk: rossz a háború, mégis folyton az van,
Mindenki okolja a másikat a bajban.
Az ember ostoba, nem tanul jelekből,
Nézzük hát mi lett most a Mesés Keletből.
Iránytű, petárda, porcelán, papirusz,
Ősember ezekkel olyan, mint Sziszüphosz.
Nőtt a gazda(g)ság a termelésnek hála,
Több lett az ember, csak a féreg több nála.
És a sok embernek kell még több hatalom,
Így lett malom helyett gyár minden patakon.
Ezt már nem bírta, megtört a szép Gaia,
És elkezdett égni, mint egy halom máglya.
Égtek a trópusok, jéghegyek olvadtak,
Füsttel telt levegő, csak erről olvastak.
És igenis van benne hatalmas részünk,
Mi okoztuk azt, hogy ezer sebből vérzünk.
Tavasszal havazik, hát ezt adja Gaia,
Cserébe, hogy idén ő lett jelzőfáklya.
"Hát nem ment meg senki sem?" - Gaia sikított,
Fia: a bosszúálló isten csitított:
Fogta szigonyát, villámot szórt népére,
Átkozta, kit teremtett saját képére.
Küldte a rosszat: kígyót, békát, denevért,
"Ius talionis" - mondta: szemet szemedért
És a tíz csapás újra járványként terjed,
Amelytől főleg az emberfajzat szenved,
És csodák csodája: kezd tisztulni az ég,
Delfinek a partoknál: ilyen nem volt rég.
Adria királynője sincs már víz alatt,
A szennyezés innentől egyre csak apad.
Ez áldás, ember! Újra esélyt kapsz élni.
Adj hálát! Ne kezdj a pusztulástól félni.
Modernség előtt is volt gyönyörű világ,
Örömöt hozott már a legkisebb virág.
Ne állítsd vissza hát a hibás rendedet,
"Élj a Föld fiaként!" - szóljon a rendelet.
A földöntúli erőkkel újra ne küzdj:
Ígérd meg, és fajod életére esküdj!
Láthatod a természet nagyobb úr nálad,
És ha bántod, hatalmas erővel támad.
Mikroorganizmusok nélkül nem tud élni,
De emlős hiányától nem kezd el félni.
A harc végén a koronát a Föld megnyeri,
Áldozatként akár az embert is elnyeli.
6295
Venczellilla - 2020. március 27. 11:05:25

Köszönöm szépen Kitti! Smile

5396
Kitti - 2020. március 27. 10:47:46

..."És a tíz csapás újra járványként terjed,
Amelytől főleg az emberfajzat szenved,
És csodák csodája: kezd tisztulni az ég,
Delfinek a partoknál: ilyen nem volt rég.
Adria királynője sincs már víz alatt,
A szennyezés innentől egyre csak apad."...

Ez valami katarzis, ez a vers! Főhajtás, virág illet érte, gratulálok! Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.