Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bardosi Attila: CSAK NE ÉN!
A FÉNYMADÁR


Vállamra szállt reggel egy fénymadár,
de tollát lassan rozsda marja már,
hiszen a sötétség éhezteti
- reméli, hogy tőlem kap majd enni.

Átkutatom zsebeim, házamat,
tán találok még egy napsugarat,
egy morzsányi fényt, egy halvány reményt,
hogy megetessem e törékeny lényt.

Kimegyek a behavazott kertbe
- hátha bokor alá van elrejtve -,
széttúrok lucskot, rohadó avart
- a sötétség alattuk nem zavart.

Végül már csak egy hely marad hátra
- reményemet nem adom fel: hátha!
Az, ahol eddig még nem kerestem,
s ahol eddig mindig volt: szememben.
6844
Florans - 2020. március 28. 10:22:33

Gratulálok, élethű vers ! 🙂

6782
Vaszily - 2020. március 28. 09:51:27

Nagyon szép, az éltető napsugárnál nincs is szebb a világon..

5396
Kitti - 2020. március 27. 10:31:53

Bizony, a fény bennünk van és nagyon remélem, hogy nem alszik ki sem a tiéd, sem az enyém, sokáig! Rose

4694
Rzsike - 2020. március 27. 00:20:50

Keressük együtt,...és még sokan.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.