Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kocsis Viktória: Molekula szilánkok
Molekula szilánkok

Elsírtam a könnyeim,
Záporoztak szünettelen,
Elrendeztem könyveim,
Nem maradt egy üres helyem.

Színes pillangó volt,
S begubózott lelkem,
Hiába jött Újhold,
Múltam forrott bennem.

Csapkodtam szárnyammal,
Féltem, végül ott maradok,
Bántam, hogy vágyam van,
Mert így soha nem haladok.

Mélyre maró érzéssel
Láttam képed; széthulltál,
Gondoltam, hogy ez is kell,
Hogy szememben elmúljál.

Beszéltem hozzád, képzelve,
Hogy te majd mindent megértesz,
A mindent vagy semmit elve
Nem érdekli, ki nem érez.

Hiányosságként omlottam
Saját világom arany képére,
Dicső váraim álltak fosztottan,
Magamra maradtam, végtére.

Mért engedem fényes hajam
Minden éjjel mellemre,
Ha a szívem boldogtalan,
Senki sem tesz kedvemre.

Vállba égett fogak nyomán
Keresem a mennyországot,
Túl jó helyen voltam korán,
Nem ismerve távolságot.

Bejártam a térképemet,
Iránytűmmel körbe-körbe,
Nem találtam értékeket,
Visszavitt a kikötőbe.

Sütkérezek ma a parton,
Nem visz már tévútra semmi,
Lelki békém többre tartom,
Minthogy hagyjam kútba veszni.

Hullámokban viszontlátlak,
A tükörkép mégis én vagyok,
Egész lényed madártávlat,
Hol enyém már kihűlt, szétfagyott.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.