Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozári Csenge: Útvonal körülötted
Útvonal körülötted


Nem a városban lakunk,
Ide csak "okosodni" jár az ember.
Mármint így kéne, hogy legyen,
Bár a kép nem áll össze a fejemben.

Én busszal járok reggel.
Spórolás is, de igazából
Még fiatal korom, ahhoz
Hogy kocsikulccsal menjek a kapuhoz.

Ő is azzal járt egy darabon,
Talán két szemeszteren át.
Úgy is volt, hogy együtt mentünk,
Akkor átaludtam az egész éjszakát.

Volt, hogy keltem a nappal,
Csakhogy nézhessem a dohos ablakon keresztül,
Hogy is telik meg a hármas.
Nem az út volt a lényeg vagy a kemény ülés,
Hanem a tudat, hogy szívemet átjárja izzó szerelmedtől az ülésfűtés.

Kértem a sofőrt, hogy lassítson,
Vagy forduljon meg és soha meg se álljon,
Mert életemet azon az ülésen kívánom leélni,
Mi melletted van, s hol neked ezt el tudom regélni.

Álmodozni lehet, de ez nem minden,
A valóság az, ami megtörténik.
El kell fogadnom, hogy ezt az álomképet
Valakik ott fent bizony széttépik.

Mert eltűntél.
Ki a hibás… ma sem tudom.
A sofőr? Mert gyorsan vezetett?
Vagy az ülés? Mert kiengedte az erezetet?

Azóta nyilván telnek a napok.
Az egyetlen csillagunk dolgozik tovább.
Bár jó lenne, ha az idő néha megállna,
Mikor a buszra várok, vagyis igazából rád várva.

Miért kell mindig csak a kétség?
Egyenesen nem írhatok…
Talán ez a bátorság hiánya
Vagy csak beképzelt gondolatok

Tudom, szívedbe mást nem engedsz.
Elszigetelt vagy és tiszta.
Nem kellek neked én, piszkos szesz.

Lelkem, mint egy tükör,
Rajta hordozom arcképed
Ha szád mosolyra áll,
Szilánkosra töröd azzal e képet.

A darabkák, mint szélben a falevél,
Úgy foszlanak szerte bennem.
Vénái lesznek gyönge,
Porosodó érrendszerem.

Ha van bolond, ki még érti e szavakat,
Kívánom, hogy te legyél,
S velem az életed olyan lesz,
Mint a ropogós, pirult kenyér.
6542
ritatothne - 2020. június 05. 19:49:47

Vágyakozó, szép vers, egy olyan ember iránt, aki nem érdemli meg, mert nyilván nem a buszvezető a hibás.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.