Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Katona Viktória: Búcsúzom
Búcsúzom

Mint szélben kavargó falevél,
Mely magányosan száll az éjszakában
Elhagyott engem is a remény,
Hogy valaha újra látlak.
Egyedül, elveszve bolyongok,
Miközben a szélbe kiáltom bánatom,
S kínozzák lelkemet a gondok.
Szívemet a fájdalomnak átadom,
Mert az érzés megtépte, meggyötörte,
Hiába vigyáztam rá,
Mégis összetörted.
Darabjai szállnak a szélben,
Talán egyet te is elviszel magaddal
Míg távolodnak, én csak nézem,
Mit okoztál mérgező szavaddal.
Talán egyszer, egy magányos órán
Az a kis darab emlékeztet majd rá,
Valaha velem boldog voltál,
De addigra én se leszek itt már.
Búcsúzom, tudom ennek itt a vége,
Forró könnyekkel siratom,
Hiába küzdenék még érted,
Elveszett már a bizalom.
Útjaink elválnak végleg,
Magányosan, mint az éji vándor
Útra kelek fagyban és szélben,
De félek nélküled mi vár ott.
Szerettelek, neked adtam összes kincsemet,
Mit lelkem legmélye adhatott
A tiéd volt a szívem, mindenem
Sokáig ez mégsem tarthatott.
Mert neked mindez nem volt elég
S hiába őrlődöm azon
Mit tehettem volna még,
Csak a sötétben tapogatok vakon.
Búcsúzom, tőled, attól, aki voltál
S nem attól, akivé lettél
A szerelem lángoló hőfokán
Engem elégettél.
Búcsúzom, a világtól, ami a miénk volt
Édesbús emlékek kavarognak bennem
A múltban, ami élő, a jelenben már holt
De tudom, ezt most meg kell tennem.
Búcsúzom, indulok valamerre messze
Kínt, bánatot mindent itt hagyok
Néma tanúim erre
Odafent a pisla csillagok.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.