Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Katona Viktória: Szelek szárnyán
Szelek szárnyán

Villámok cikáznak a láthatáron,
Vihar tombol egy távoli óceánon.
Menekülök, fázom, félek
A tenger nyugodt, nem úgy a lélek,
Űz, hajt, belülről éget
Mikor lesz jobb, mikor lesz vége?
Szelek kélnek, közel s távol,
Szelek szárnyán én is szállok.
Csak kavargok, ők sodornak,
Elvisznek, majd visszahoznak.
Íme pőrén előtted állok,
Csak a szél zúg, nem én kiáltok.
Fognám kezed, kapaszkodnék,
Ha tehetném, itt maradnék,
Veled lennék éjjel-nappal
De az álmot megtöri a hajnal,
Szeretnélek, de amire vágyom
Úgy elillan, mint az álom.
A vágyak kötnek engem gúzsba,
S vadul, élesen marok a húsba
Kezed enged, hagy repülni,
S a sötétségben elmerülni,
Könnyek és vér függönyén át
Mindkettőnket a bánat jár át.
S a szelek újra útra kélnek,
Messze távoli fények égnek
Arra mennék, de nem hagynak
Engem most már ők uralnak.
Hová visznek, nem tudhatom,
Sodornak engem céltalanul,
Pedig most már megpihennék,
Feladnám, nem menekülnék
Ha másnak lehet nekem miért nem?
Nem lehet csak így végem.
A vihar egyre jobban tombol,
Csak pusztít, öl és rombol.
Menekülök, sírok, félek
De még ott égnek a fények,
Mint holmi apró jelzőbóják
Hogy jönnek még boldogabb órák,
Szívem reszket, s bár félek
A szél kavarog, nem a lélek,
S amíg ott égnek a fények
Én is egyre csak remélek.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.