Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Katona Viktória: A halál árnyékában
A halál árnyékában

Sötétség borul lassan a tájra
Sűrű, nehéz, fojtogató pára,
Nincs menekvés már előle
Lepelként borul minden élőre.
Semmi nem hatol át ezen a ködön,
Lábam nyoma se látszik már a földön
Eltűnök én is, mint minden a világon,
A fű, a fák és a virágok
Vagy mint az öröm, mely olyan kincs,
Amit nagyon hiányol az, akinek nincs.
Mégis ha engem elnyel az enyészet,
A világ mennyivel lesz majd szegényebb?
Furcsa dolog, amit úgy hívunk, hogy élet,
Összekapcsolódó, gyorsan pergő képek
A születéstől tart ez a végig,
Gyönyörű tavasztól egészen a télig.
Ezen az úton haladok épp én is
Az a kérdés vajon, elérek a célig?
Nem tudom merre, csak egymás után lépek,
Közben meg-megállok, gyakran visszanézek,
Jó ötlet volt-e erre indulni,
Vagy inkább vissza kellene fordulni?
Mi lenne, ha egy másik úton járnék,
Kit kapnék vajon akkor útitársként?
Megannyi buktató, kátyú és gödör,
Megannyi bánat, mi engemet gyötör.
Ti égen gyülekező, borús fellegek,
Miért keserítitek fáradt lelkemet?
Miért érzem úgy, mintha a lélegzet is fájna,
Miért veszítem el, mire szívem vágyna?
Drága kincseim, legszebb álmaim,
Magasba repítő angyalszárnyaim,
Elvesztek, ellopták, megfosztottak mindtől
Fiatalkori, nagy reményeimtől.
Hiába most már minden reménykedés
Az álomból keserű az ébredés.
Az évek felettem gyorsan elszaladtak,
Miközben én egy helyben maradtam,
S mikor a végzet már errefelé röpül,
Az élet lassan kifolyik a kezeim közül.
De csak lesz majd, aki hiányol
Aki tesz majd a síromra virágot.
S mikor majdan valakik emlékeznek rólam
Legyen legalább egy, kinek örömet okoztam,
Mondják rólam, amíg élt, szívből szeretett,
Önzetlen volt és nagyokat nevetett
Láttuk mérgesen, sírni és félni,
Emléke bennünk örökké fog élni!
Amíg nem felednek én is velük élek,
Újra látom majd sugarát fénynek.
Nem csak ezt a sok bánatot és rosszat
Istenem mondd, ilyenkor hol vagy?
Miért engedted, hogy mindez megtörténjen?
Soha egy szóval sem szegtem meg törvényed,
Nem akartam én nagyravágyó lenni,
Hazudva és csalva a másikét elvenni
Amire vágytam az csupán csak ennyi,
Az otthon melege és valakié lenni.
Ezeket más fogja helyettem elérni
Én Kharón ladikjában fogok révbe érni.
S miközben pőre lelkemet teszik közszemlére,
Hadész ölel majd engem kebelére.
De ti, kik még odafent jártok,
Jobban jártok, ha nagyon vigyáztok.
Ne hagyjátok, hogy ellopják, ami fontos nektek,
Hisz ahol a kincsetek, ott a szívetek.
Én most már csak pihenésre vágyom
Remélem, könnyebben elragad, mint az álom,
Ha el is hagyom ezt a világot,
A síromra mindig tegyetek virágot.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.