Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Weitzel Loretta: VERS EGY HINTÁRÓL
VERS EGY HINTÁRÓL

Csak száll a hinta megállás nélkül szüntelen.
Arra gondolok, már távol jársz, nem vagy itt velem.

Távolból a szél, ha süvít sem hallom már,
Hangod mi belevész az éjbe, ó de kár.

Hallok egy szót, szépet mondót,
Kellemeset, észbontót.

Bomlik, mint a rothadó hús csontjaimról földalatti sírok mélységén,
Úgy bomlik szét elmédben emléked rólam, milyen is voltam én?

Hosszú volt a nyár is, de még hosszabb a tél. Emléked rólam egy hintában tovább él.


Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.