Farkas Viola: Megtorpanva…
Megtorpanva…

Előttem szakadék,
Az út már nem vezet,
Megtorpanva állok,
Kár az igyekezet,

Gondolatom sincs már,
Ural az üresség,
Életem emészti
Szipolyozó éhség,

Az egyik búzát vet,
Szorgos munkájával,
A másik aratja,
Könnyed pazarlással,

Kihalt minden remény,
Biztos csak egy lehet,
Szétszórtatásomból,
Népes sereg ehet,

Örök nyugtalanság,
Hogy „rossznak” tartanak,
Gyűlölt ellenségként
Viszik javaimat,

Élek még, egymagam,
Ellentéttel szemben,
Szeretet? Igazság?
Nem volt életemben!

Budapest, 2010. augusztus 5.

Farkas Viola