Ligeti Éva: Hullócsillag

Hullócsillag

Belemarkol a sötétség
az éjszakába, hirtelen
szisszen, vártában nyög az ég,
és sóhajtozik – szívtelen
világ árnyába elmerül.
Felhőhomlokát ráncolva
lassan álomba szenderül
kétség, s a remény. Táncolva
vibrálnak fenn a csillagok,
lámpást gyújtanak felettem
jelzem nekik, hogy itt vagyok.
Hitem, mi volt, nem feledtem,
várom az áldást – oly közel
érzem teremtőm magamhoz
- képzeletemben átölel.
Vágyam, mely így elkalandoz,
titkon remélhet száz csodát,
míg hullócsillag nyomában
látom álmaim zálogát.
Fénye dédelget a mában…
- szerteszórt szikrák kövében
csóvája izzik, vakfehér,
feszülő égbolt tövében,
ragyogó útja véget ér.

2010-08-22

Ligeti Éva
1748
Ligeti Eva - 2010. augusztus 27. 22:51:14

Kedves Zsuzsa!
Értékelésednek nagyon örülök, Köszönöm figyelmedGrin
Szeretettel: Éva

1748
Ligeti Eva - 2010. augusztus 27. 22:50:11

Kedves Veronika!
Elismerésed jólesikSmile) Köszönöm.
Szeretettel: Éva

230
Torma Zsuzsanna - 2010. augusztus 25. 12:29:01

Kedves Éva!

A Te versed is nagyon tetszik mert jól ritmizál és pontosak a rímek is. Emellett még nagyon sok szép megszemélyesítést is találtam benne.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

1748
Ligeti Eva - 2010. augusztus 22. 21:14:32

Kedves Mara!
Egy is elég lenneSmile))
Köszönöm véleményedSmile))
Szretettel: Éva

1748
Ligeti Eva - 2010. augusztus 22. 21:13:30

Kedves Ildikó!
Ez a sorsa, valóban..
Köszönöm, hogy olvastadSmile))
Szeretettel: Éva

1160
Kokesz - 2010. augusztus 22. 20:19:47

Szikrázi, ég, remél,
majd utja véget ér.
Hm. Ez a hullócsillag sorsa, szépen végigezetted "életét"
szerető üdv
Ildikó

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.