Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bakos József: Téli menedék

Téli menedék

Szemed csendben nyílik takaród földig ér,
a megfagyott ablakkeret még mindig remél.
Jégvirág köntösében érkezik a Tél.

A fény lassan ébred tested meleget kér,
fáradt verebeknek hideget hoz a szél
A hópihék vidám tánca neked mesél.

Kandallódban tűz lobog, éled a remény
pattogó rőzselánggal jókedved beszél.
Átölel puha karjaival e téli menedék.

2008. Október. 16.

Anonym
6476
Siposne Marica - 2019. szeptember 28. 20:12:24

Anonym!
Köszönöm,hogy olvashattam.
Gratulálok! Marica

50
VGy Monty - 2008. október 18. 20:12:16

Kedves Anonym!
Szép téli képeket kaptunk tőled és a három soros felosztás is nagyon tetszik, tökéletes. Képeid magával ragadók, megmutatod a tél szebbik oldalát, Gratulálok!!!Smile
Üdvözlettel: VGy Mont'y

230
Torma Zsuzsanna - 2008. október 18. 11:44:39

Nagyon szép téli képet tártál elénk szavakban, kedves Anonym!
Nekem is nagyon tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

277
farkas viola - 2008. október 17. 21:20:36

Kedves Anonym!
Gyönyörű versed magával ragad. Gratulálok.
Szeretettel. Viola

298
keni - 2008. október 17. 18:11:00

Anonym !

Ez gyönyörű. Ez szép, Ez rövid. Ez tömör. Ez a lírák lírája. Csipkeien finom.
Mély érzelem. Eredeti költői képekbe szőtt hasonlatok.
Érzelmek és érzések szónoka és fordítója vagy - egyetlen személyben és versben - minden.
Egy igaz téli menedék, ahova én is szívesen elbújnék, hogy élvezzem a pattogó rőzselángok szikráinak, hamuba húló múlását, de egy elme érzékenységét és figyelmét ilyen mély részletességbe.

Mély alázattal hajtok fejet e versed előtt.
keni

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.