Bakos József: Téli menedék

Téli menedék

Szemed csendben nyílik takaród földig ér,
a megfagyott ablakkeret még mindig remél.
Jégvirág köntösében érkezik a Tél.

A fény lassan ébred tested meleget kér,
fáradt verebeknek hideget hoz a szél
A hópihék vidám tánca neked mesél.

Kandallódban tűz lobog, éled a remény
pattogó rőzselánggal jókedved beszél.
Átölel puha karjaival e téli menedék.

2008. Október. 16.

Anonym
50
VGy Monty - 2008. október 18. 20:12:16

Kedves Anonym!
Szép téli képeket kaptunk tőled és a három soros felosztás is nagyon tetszik, tökéletes. Képeid magával ragadók, megmutatod a tél szebbik oldalát, Gratulálok!!!Smile
Üdvözlettel: VGy Mont'y

230
Torma Zsuzsanna - 2008. október 18. 11:44:39

Nagyon szép téli képet tártál elénk szavakban, kedves Anonym!
Nekem is nagyon tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

277
farkas viola - 2008. október 17. 21:20:36

Kedves Anonym!
Gyönyörű versed magával ragad. Gratulálok.
Szeretettel. Viola

298
keni - 2008. október 17. 18:11:00

Anonym !

Ez gyönyörű. Ez szép, Ez rövid. Ez tömör. Ez a lírák lírája. Csipkeien finom.
Mély érzelem. Eredeti költői képekbe szőtt hasonlatok.
Érzelmek és érzések szónoka és fordítója vagy - egyetlen személyben és versben - minden.
Egy igaz téli menedék, ahova én is szívesen elbújnék, hogy élvezzem a pattogó rőzselángok szikráinak, hamuba húló múlását, de egy elme érzékenységét és figyelmét ilyen mély részletességbe.

Mély alázattal hajtok fejet e versed előtt.
keni

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.