Kövesdi Ferencné: Emlékezés

Emlékezés
/Három éve ezen a napon
temettük el "jóságos" Férjemet/


Bárányfelhők fenn az Égen,
Gyönyörködve, soká nézem.
Alatta az égbolt kéklik,
Égi csoda mit látok itt!
Téli szellő hűvös, játszik,
Sok cserregő madár száll itt.
Nem suttog a rezgő nyárfa,
Jó lenne, ha Párom várna!

Átölelném, fognám kezét,
Szólítgatnám drága nevét,
De, csak álom, csodás álom,
nem jöhet már az én Párom...
Érzem, néz a felhők mögül,
"Emlékezem", szívem örül.
1119
tatos - 2011. január 03. 12:14:42

Kedves Terike.
Kedves szép képeket lefestő szavaid melengették szívemet. Arról nem is beszélve, hogy a lelkedvől felszökö emlékezés szinét hogyan mintáztad meg szép szavaiddal. Ha mindenki ilyen hozzáállással közelítené meg a sors dolgainak múlását, sokkal békésebb és humánusabb lehetne a világunk. A keserűség és siránkozás saját magunk sajnálata, magunk érzéseinek felmagasztalása, ami kihat a környezetünkre egész további életünk folyására.
Az élet oszt keserüséget és boldogságot. Nem mindegy, hogy hogyan dolgozzuk fel magunkban. Gratulálok szép versedhez. Sok sikert és boldogságot, harmóniát kívánok. Szeretettel Gyöngyi.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.