Kenéz István: Most a szív c. vers átirata

MOST A SZÍV
/Lermontov verse – Kálnoky László fordításában/ - eredeti,

Most a szív nyugodni vágyik,
szenvedélye ellobog,
mert belátja, hogy a másik
szív érette nem dobog;
ám, ha fojtott izgalomban
még remegne az se baj:
a víz se csitul le nyomban,
bár elült a vad vihar !

Jött az óra válni kellett;
Észre se vetted vajon,
Bár szemed láttára pergett,
Forró könnyem az arcomon?
Kikacagtad önfeledten
Önfeláldozásomat.
Féltél, hogy ha szánsz, szívedben
Újra szítod lángodat.

Ám hiába igyekeznél
Szenvedésed rejteni,
Mert szerettelek, szerettél,
S nem tudunk felejteni.
Villámot lövellt a mennybolt,
Nézd a parton azt a két
sziklát, mely hajdanta egy volt,
s állta a vihar dühét;
látod a kélt törtvonal hogy
összeillik? Van amit
a természet egynek alkot
és a sors kettészakít.

(Kálnoky László ) – fordítása...

-----------------------------------------------


Szívem búcsúzni vágy...
/átirata fentinek,,,/

Lehet, hogy szívemnek csak álma voltál,
de boldogsága mára elkopott,
elnézem Neked, hogy a szíved –
már régente értem nem dobog.
Talán, ha mégis - azt se bánom
a vihar se csitul le oly hamar,
hogy utána ne hagyna; zűrzavart.
Te tiszta oltár voltál, fehérrel letakart.

Eljött az idő, - válni kell most,
Lehet, hogy észre vetted ajkamon,
hogy már hamis, hazug dalok szóltak
sérthettek is - én úgy gondolom.
Nem kell sajnálnod kegyetlenségem
azt majd magamban elvégzem én,
hogy szívedbe így beletiportam,
csak arra kérlek; ne gyűlölj ezért.

Hiába tennénk, úgy mint ha –
mi sem történt volna köztünk,
szerettük egymást – nehéz felejteni.
Most villámok hasítanak szét egy sziklát,
ami mi voltunk együtt kedvesem,
mely kibírt mindent eddig, és most
két darabbá lett, de törései összeillenek.
Tudod van amit a sorsunk egynek alkot
és a természet most ketté repeszt.

Az én szívem már pihenni vágyik
elrobogtak előttem nagy pillanatai,
megyek az úton egyedül tovább, de Te,
ahova én megyek, már nem jöhetsz velem,
mert hóval takart be minden múltat:
ami mögöttünk maradt – én Kedvesem !

Budapest, 2011. 01. 20.

Kenéz István - / átirata/ a fenti versfordításról/
2175
hzsike - 2011. január 25. 13:38:28

Kedves Keni!
Mindkettő vers nagyon szép érzelmek közvetítője.
Nekem kicsit furcsa, hogy egy eredeti versfordítást veszel alapul ( és nem az eredeti verset) és azt Te újra "átformálod" ízlésed szerint.
Az előző jóval nehezebb feladat, annak a kötöttsége és ellenőrizhetősége miatt. Ettől függetlenűl érdekeset alkottál.
Üdvözlettel:Zsike

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.