Farkas Viola: Kaptam egy életet.

KAPTAM EGY ÉLETET

Kaptam egy életet,
Istránggal fékeket,
Hámok közé fogtak,
Ostorral hajtottak.

Ki akartam törni,
Magasra ugrani,
Hiába volt erőm,
Ráncigált a gyeplő.

Vergődve a hámban,
Végig akadályban,
Vajon ezért élek?
Talán elmúl vétek?

Van egy nagy Igazság,
Érdemünk a rabság,
Akárhogy akarok,
Nem én irányítok.

Betörve baktatok,
Vágyaim nem nagyok,
Nincs már nekem Jövő
Jön a következő!

Budapest, 2008. november 15.

Farkas Viola
277
farkas viola - 2008. november 19. 09:48:48

Kedves Kriszti!
Köszönöm, hogy elolvastad és ha még tetszik is, annak nagyon örülök. Egy-két szó is bőven elég, én sem tudok többet írni a hozzászólásban.
Szeretettel: Viola

277
farkas viola - 2008. november 18. 09:33:29

Kedves Gabriella!
Köszönöm, hogy elolvastad és, ha még értetted azt is, ami le sincs írva, annak még jobban örülök.
Szeretettel Viola

Kedves Zoli!
Örülök, hogy látom hozzászólásodat. Nagyon eltűntél, hiányoztál.
Remélem, ezután többször előfordulsz itt is.
Köszönöm kedves hozzászólásodat.
Szeretettel: Viola

98
babarzoltan - 2008. november 18. 00:06:04

Kedves Viola!

Egy Igazi Nő!
Alázat, Bölcsesség, Alkalmazkodás, Beletörődés;- minden meg van, gratulálok, kicsit eltüntem, de olvastalak és figyelem egyedi írásaidat, ami mindig új és új, szeretem betüid egyszerü és fenséges kompozicíóit!
Gratulálok!!!
Szeretettel:
ZOLI

366
MajorGabi - 2008. november 17. 21:29:39

Kedves Viola !

Nagyon szép a versed ! Szinte látom életed zajlását. Sok-sok bölcsesség van jelen !
Én is gratulálok !!!

Major Gabriella

277
farkas viola - 2008. november 17. 20:31:32

Kedves Timóca, Keni, Zsuzsanna és Tamás!
Köszönöm a hozzászólásotokat.
Szeretettel: Viola

230
Torma Zsuzsanna - 2008. november 17. 12:56:52

Kedves Viola!
Mi is lenne, ha nem volnának istrángok és fékek?
Féktelenül sem lenne jó. És ha vágyaink nem olyan nagyok, akkor a határokon belül is jól érezhetjük magunkat.
Nagyon jól sikerült vers!

Üdv.: Torma Zsuzsanna

SmileSmileSmile

298
keni - 2008. november 17. 10:06:09

Kedves Viola !
Te tudod, hogy mindent úgy kell elfogadnunk, ahogy kapjuk és hogy képesek vagyunk mindent elviselni - sőt még tanulunk is belőle.
És azt is kell tudnod, hogy *A remény hal meg utoljára.*
Nem vígasznak szántam csupán, hanem az örök realitás felhívásaként.
Szeretettel !
keni

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.