Gyulai Jázmin:
Fülhallgatóban hagytalak
A zenét mindig hangosabbra veszem,
ha rád gondolok.
Mintha a basszus el tudná nyomni
azt, amit nem mondtunk ki.
A refrénnél mindig megáll a kezem,
mert ott nevettél egyszer,
És most is úgy érzem,
mintha a levegőben maradt volna a hangod.
Nem voltunk nagy történet,
csak egy délután,
egy pad,
egy félrenézett mosoly,
meg az, hogy nem mertem megfogni a kezed.
A dal végén csend van.
Olyan csend,
amit nem lehet újraindítani.
A fülhallgatót kiveszem,
de téged bent felejtelek.