Este szállt Párisra, gőzölnek a bokrok,
a Montmartreon gyűlnek a népek,
s nyugadalmamban egy sört kibontok.
Zene szól az éjjelen át, fonják a dallamot.
Emberek sokasága telepszik le,
s búcsúztatják a nyugvó napot.
Örömteljes temetés ez, színes ruhás a gyásznép.
Kondul a Notre Dame, a Sacre Coeur
csillámot vet az Eiffel torony, ő sem tesz másképp.
Aranytengerként folynak a sugárutak,
minden lépés gyorsul, majd megáll.
Eltemetni ezt a napot könnyű, s Páris már újra vár.
Lassul a város szívdobogása,
csak a felszín alatt morajlik.
Megtörténik érszakadása, s a nép a felszínre folyik.
Millió ember búcsúztatja ezt a párisi napot,
s holnap újra szent hellyé teszünk
minden rejtett zugot.
Alszik a toronyőr, alszik a polgár,
alszik a divattervező
s alszik a titkos forradalmár.
Éber az ember, bóbiskol az állat,
csuda temetést rendeztek
ennek a párisi nyárnak.
2025.08.11 Párizs, Franciaország