Magam
Sokan mondták már, rossz ember vagyok.
Fekete vonaton, elhagyatott síneken utazok.
Gyönyörű vidékek mellet suhanok el.
Magammal húzom a sötétséget, mely mindent elnyel.
Ami eddig zöld volt, most már fekete.
A sok szép, színes virág a múltba meredt le.
Miután elmentem e vidék mellet,
még a száraz, kopár föld is feltöredezett
A pusztulás az öröm előfeltétele.
Miután elmentem, újra zölddel a kámforfa levele.
Most megyek a következő állomás fele, hatalmas reménységgel,
hogy beborítsam feketével, aztán ismét boldogság lepje el.
Egy dolog van, amit nem értenek az emberek:
Azt, ha mások másképp cselekednek.
Más világban élek, más az, ami számít
Hiába mondom ezt neked, téged csak a többi ember kábít.
Nem fogok megváltozni, csak mert mások azt szeretnék.
Aki azt szereti bennem, mit a többi utál, inkább olyat keresnék.
Egy valamit szeretnék véghezvinni: Ugyanannak megmaradni.
Hiába mondom el százszor, figyelni is kéne nem csak hallgatni
Ám egyszer jön egy isten adta merész vándor,
ki belép életembe, oly hirtelen, mint a kamasz gyermekkor.
Ez ismeretlen utazó mindent megváltoztat majd.
Egy jó ember után mindig sok rossz hajt.
Ölelő lombok veszik hirtelen körül vasutat.
Az őszi levelek szép színesre festik a kabinokat.
Magányos, fekete utamat mellőznöm kell.
Addig, míg e vándor mellől nem távozok emelt fővel.
Aczél Péter 2019
remélem,találkoztál a vándorral,egyet ne felejts ,a fekete az nem szín!