MAGAM

Magam

Sokan mondták már, rossz ember vagyok.
Fekete vonaton, elhagyatott síneken utazok.
Gyönyörű vidékek mellet suhanok el.
Magammal húzom a sötétséget, mely mindent elnyel.

Ami eddig zöld volt, most már fekete.
A sok szép, színes virág a múltba meredt le.
Miután elmentem e vidék mellet,
még a száraz, kopár föld is feltöredezett

A pusztulás az öröm előfeltétele.
Miután elmentem, újra zölddel a kámforfa levele.
Most megyek a következő állomás fele, hatalmas reménységgel,
hogy beborítsam feketével, aztán ismét boldogság lepje el.

Egy dolog van, amit nem értenek az emberek:
Azt, ha mások másképp cselekednek.
Más világban élek, más az, ami számít
Hiába mondom ezt neked, téged csak a többi ember kábít.

Nem fogok megváltozni, csak mert mások azt szeretnék.
Aki azt szereti bennem, mit a többi utál, inkább olyat keresnék.
Egy valamit szeretnék véghezvinni: Ugyanannak megmaradni.
Hiába mondom el százszor, figyelni is kéne nem csak hallgatni

Ám egyszer jön egy isten adta merész vándor,
ki belép életembe, oly hirtelen, mint a kamasz gyermekkor.
Ez ismeretlen utazó mindent megváltoztat majd.
Egy jó ember után mindig sok rossz hajt.

Ölelő lombok veszik hirtelen körül vasutat.
Az őszi levelek szép színesre festik a kabinokat.
Magányos, fekete utamat mellőznöm kell.
Addig, míg e vándor mellől nem távozok emelt fővel.

Aczél Péter 2019

“MAGAM” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. remélem,találkoztál a vándorral,egyet ne felejts ,a fekete az nem szín!

Szólj hozzá!