Erdei úton

Erdei úton

Oly sűrű az erdő,
S végeláthatatlan.
S mint a pók, hálót sző
A fák lombja a napra.

A fák az égig érnek,
Én egymagamban állok
S a napfénytől előttem
Az út világít, ragyog.

Elindulok rajta,
S nem is tudom merre,
De lelkem egyre súgja,
Menj csak egyre messzebb.

Ha utadat elkezdted,
Sose fordulj vissza.
Kedvedet ne szegje
Szél, se fagy, se bánat.

“Erdei úton” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Timi!
    "Ha utadat elkezdted,
    Sose fordulj vissza.
    Kedvedet ne szegje
    Szél, se fagy, se bánat"
    Nagyon szép gondolatok. Úgy legyen, mindig csak előre…
    Szeretettel gratulálok(f)Kata

Szólj hozzá!