Az eget nézve fűben fekszem,
Lágy szálak simítják bőröm,
Meleg szellő érinti kezem,
A sok bolyhot látni öröm.
Őket nézve elszáll a világ,
Vágyammá válik e furcsaság:
Többé ne járjon az idő,
Csak az ezer lomha felhő.
Aztán egy pillantás telik el,
Meleg helyett zord tél csap meg;
És sok gondolat támad meg,
Zűr és zavar szívem lepi el.
A varázs eltűnni látszik,
Az idő lejárni tűnik.
