Anyám! – Szerelmessé tettél – Egy kutya sorsa – Magyar vagyok! – Barátok, akár a csillagok

ANGYAL BELLA (24)

Anyám!

Anyám! Nem kértem soha könnyű életet…
Nem kértem életen át tartó fényeket…
Anyám! Nem kértem azt, hogy könnyű legyen…
Anyám! Csak annyit kértem, élhető legyen…

Szerelmessé tettél

Köszönöm, hogy vigyázol rám, féltesz,
Köszönöm, hogy szeretsz, hogy megértesz!
Köszönöm, hogy betakarsz, ha fázom,
Hogy mellettem vagy, ha esőben ázom!

Köszönöm, hogy vagy, hogy lehetek neked,
Hogy bánatodban foghatom kezed!
Köszönöm, hogy szerelmessé tettél,
Hogy hittél bennem, szívedbe engedtél!

Egy kutya sorsa

Beteg volt és gyenge,
Rég elhagyta ereje.
Nyaka köré hurkot kapott;
Fáradt volt, nem harapott.
Kocsiba ült a gazda,
A gázt erőből adta.
A kötél egyik vége
Az autó éke,
Míg a másik egy ékszer,
Erőszak és kényszer.
Pár pillanat és vége lett;
Elvettek egy életet…
Míg erős volt szerették.
Vagy azt is csak tetették?
Manapság ilyen az élet;
Nem becsüljük a létet…

Magyar vagyok!

Magyar vagyok, magyarnak szült anyám,
Mégis Szlovákia az én hazám.
Születésemtől fogva itt élek,
S mégis magyar szívvel remélek.

Bár tanulom a szlovák nyelvet,
Magyarként élem életemet.
Magyarságomat meg nem tagadom,
Bár Szlovákiában van otthonom.

Szeretem otthonom, hol születtem,
Hol boldog éveket tölthettem;
Mégis hiányzik magyarságom…
Hiányzik, hiányzik a szabadságom!

Barátok, akár a csillagok

A barátok néha láthatatlanok,
Akár nappal a fénylő csillagok;
De nappal nincs szükséged csillagokra,
Mert utadat a Nap mutatja.

Sötétségben viszont a csillag ad fényt,
Ahogy bajban a barát reményt.
Aki a bajban segít neked,
Az igaz barát, ezt elhiheted.