Őszi vers

Őszi vers

Fúj a szél s esik az eső,
Esik az eső s fúj a szél.
Borús, szürke az ég.
Mindezek hirdetik, itt az ősz.

Sárgulnak a falevelek
Le is hullnak nagyon gyorsan
Fűzfa bús fejét lehorgasztva
Azt mondja: mindennek vége.

Amikor még nyár volt
A Nap hevesebben sütött
Szerelem tüze forrón fűtött
Amelyet az őszi szél elfújt.

Ősz van, ősz van
Magam vagyok.
Örömnek tüze nem lobog,
Ha tél fátyla eltakarja.

“Őszi vers” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Nati!
    Az ősz mindig olyan lehangoló tud lenni. A borús, szürke ég nekem mindig az elmúlást juttatja eszembe. De már kopogtat a tavasz, s hozza magával a szép időt és talán az új szeremet is.
    Szeretettel gratulálok versedhez(f)Kata

Szólj hozzá!