Görbe álmok

Görbe álmok

Dekoncentráltan ráncigál a hajnal,
megtépi egy-egy idegem,
megrángat valami keserű érzés,
valami halvány, valami idegen.
Mozdul a harmat furcsa cseppje,
csöpög a semmin nyugtalanul,
megnyúlik, elfogy és legördül,
a múltból sosem tanul.
Felver álmomból az ágyam,
izzadok, remegek szakadatlanul;
egy picit megrezzen bennem az élet,
aztán újra elavul.

“Görbe álmok” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Olivér!

    Nagyon tetszett nekem is a versed, tehetséged vitathatatlan.
    Szép sikereket kívánok, sok szeretettel: Icu

  2. [b][i][center]Kedves Olivér, az üzenő falra ki írt biztatásodra megkerestelek.Milyen jó tettem azt a versed olvasása közben már ki is mondtam.Remek sorok.Grarulálok.Rzsike[/center][/i][/b]

Szólj hozzá!