Görbe álmok

Görbe álmok

Dekoncentráltan ráncigál a hajnal,
megtépi egy-egy idegem,
megrángat valami keserű érzés,
valami halvány, valami idegen.
Mozdul a harmat furcsa cseppje,
csöpög a semmin nyugtalanul,
megnyúlik, elfogy és legördül,
a múltból sosem tanul.
Felver álmomból az ágyam,
izzadok, remegek szakadatlanul;
egy picit megrezzen bennem az élet,
aztán újra elavul.

“Görbe álmok” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!