Te vagy a szóda, ha fröccshöz lenne kedvem,
Ha öngyilkos lennék kezemben a penge.
Mosolyom, amit némán elharaptam,
Te vagy a heg, amit mindig elkapartam.
Látlelet vagy, ha összetörnék arcom,
Kínos pillanat után a ki nem mondott pardon.
A hegedűnek a tok és a vonó
Egy tarkóba kapott gyilkos golyó.
Fantomfájás vagy a csonkolt végtagon,
Narancssárga hajnal a következő végnapon.
Te vagy a csend, ha néma lesz a zaj,
A heroinistának a vénát adó kar.
Te vagy az első csók utáni kavalkád,
Az első vers, amit a színpadon szavaltál.
Tejút vagy, ha én leszek a galaxis,
Fontos volt egykor, s ígérem maradsz is.
Te vagy a fogalom, amit meg sem tanultam,
Az igazság vagy, ha neked hazudtam.
Képeslap, ha elfogyott a bélyeg
Az alma voltál és én benned a féreg.
Eső vagy, ha én leszek a felhő,
Árva gyerek, ki szülők nélkül felnő.
Utolsó szál cigi, mielőtt újra leszoktam,
Kedvenc kavicsom, amit mégis eldobtam.
Én a jelen vagyok, te pedig a múltam,
Függőséget okozó szer, mihez sose nyúltam.
A kivágott snitt vagy, el nem játszott jelenet,
Majd fejfám leszel, és birtoklod a nevemet.