Előttem egy mélynek tűnő tócsa
Még sincs kedvem kerülő útra
Pedig rossz emlékek kísértenek
Előzőben eltöltöttem éveket.
Víz alatti csodás börtön,
Kulcsát mire felhozom, összetöröm
Pedig fogadalmak kovácsolták,
Nem hordom tüzem fáját.
Most előttem fénylik fel e lepel
Ráncára képzeletem kedvet fest fel
Eltakarja a tócsa mélyét
Holnapok szenvedését.
Azon vacillálok, lépjek e bele
Igaz, van hely mellette
De botor kíváncsiságom éhes
Talán nem is olyan veszélyes.
Olyan szépen tükröződik
Hol képzelet, s valóság ütközik
Nem tehetünk már mást
Találjuk meg egymást.
Köszönöm szépen, eleinte kaligrammának készült, rajz portfólióba, kár hogy itt nem tudtam eredeti formájában feltölteni
Játékos, vidám és mégis mélytartalmú akár a tócsa, szép vers gratulálok hozzá…