Otthon
Városi vagyok nem tagadhatom
De mégsem város az otthonom
Lelkem máshol jár
hol kezdődik a Hóhatár
hol alig járt emberi láb
Kell a csend a nyugalom
Sok a város sok az ember
Sok a “nekem te ne mond meg”
S ebből lett elegem.
Csend s a szelek szava
A puszta a magyar szavanna
Puszta hegy lába alatt
Pusztán a szavak sokaságából
Ráz a hideg hátamon
Szívem lesz a Nap
S lelkem lesz a talaj mi
Napnak fényének melegét öleli
S szemem a patak
Mert az álom
Lehet álom marad